2012. július 16., hétfő

Északi országrész, 2. nap

Madárcsicsergésre ébredtünk. Reggeli a közeli boltból, aztán indulás az előző nap már látott Víti-tóhoz. Az idő napos volt, csak kevés felhővel az égen, a fújdogáló szél pedig előrevetítette, hogy hamarosan azok is eltűnnek.

A Krafla vidék rendkívül sokszínű. A barna és zöld látványt megszakítja a kénes gőzölgő fortyogók narancsa, és a lávaömlések feketéje.  Egyes helyeken fenyőerdőcskék is vannak. A fák nem érik el a 2 métert, kevésbé sűrűek, mint otthon, karácsonyfának nem vágnák ki. Fel is vetődik a kérdés, hogy az izlandiak mind műfenyőt díszítenek karácsonykor, vagy importálják a fát?

Színes változatosság

A Krafla fő látványosságai a kaldera, Leirhnjúkur, a Viti-tó és a Kröflustöd Erőmű.
A Kröflustöd Erőmű első feltáró fúrásait 1974-ben végezték, és 1977-ben kezdte meg működését. Az 1990-es évek közepén készült el a második gőzturbina, így már 60megawatt teljesítményen működik. Összesen 33 kútból jön a gőz, közülük 17 nagynyomású termelő kút. Elképesztő látvány, ahogy a hegyről futnak le a csővezetékek egy nagy gépházba, körös-körül kis kupolák jelzik a gőzkutakat. A legnagyobb a házi pokolnak hívott (Sjálfskapar Viti) kráter folyamatos erős sípoló hangot ad, mintha egy a hatalmas teafőző lenne.

Az erőmű. Az utat felülről kerüli a csővezeték

A Viti kráter, illetőleg VÍti-tó, az egyik legismertebb vulkáni tó Izlandon, a másik az Askja-n van. A Víti poklot jelent, mivel korábban azt hitték, hogy a vulkánok alatt van a pokol. A Víti kráter tetején lévő zöldes-kékes színű tó a Víti-tó. A vize meleg, de nem bölcs dolog lemászni. A kráter átmérője 300 m, és az oldalába egy szulfátos mező van, hasonló, mint a Hverir. Gőzölög és kénes szaga van. Érdemes volt napsütésben visszajönni, mert gyönyörű kék színű a víz. Nehéz megállni, hogy ne készüljön ötven ugyanolyan fénykép. A szélére leülve szívtunk magukba a látványt, nemcsak a tóét, hanem a változatos tájét is, a közelben lévő fekete mezőt, ami maga a Krafla és a szomszédságában lévő Leirhnjúkur-t, ami ugyancsak egy szulfátos mező.

A tó kékje

Kénes fortyogó az oldalban

A kráter környéke

A tó, aminek vize meleg

Képek a Leirhnjúkur-ról.

Szépséges

A hajam magától áll így

Középen a megszilárdult fekete láva

A kaldera vulkáni eredetű felszíni képződmény, a kráterhez hasonló horpadály, amit a vulkán kirobbanása és önmagába roskadása hoz létre. A kaldera még most is füstölög.

Látszik a láva folyása

Végtelenül szép

A Kraflához vezető úton láttuk az eddigi legfurább dolgot. A fénykép magáért beszél.

Mókás

Utunk a Dettifoss vízeséshez vitt tovább. Ahogy közeledtünk, úgy lett egyre sötétebb a látómező egy homokvihar miatt. A Dettifoss a Vatnajökull Nemzeti Park területén fekszik, és a Vatnajökull gleccser táplálja vízzel a Jökulsá folyó által. A kanyon, melyen fut, Izland leglátványosabbja.  A felső részen, a vízeséstől lefelé (folyási irányban) majdnem 120 m.
A vízesés 100 m széles és 45 m magas, ezen méreteit és a 193m3/másodperces vízhozamát tekintve is Európa legnagyobbja. Az eddigiekhez képest a víz szürke, köszönhetően az által szállított hordaléknak.  A szivárvány és a vízpárától zöldellő növényzet is sem hiányzik. A keleti oldalon le lehet menni a vízesés tetejéhez. Mivel mi a nyugati oldalon voltunk, ezt az élményt kihagytuk, de amilyen nagy szél volt, nem is biztos, hogy közel mertem volna menni a széléhez. A nyugati part előnye viszont, hogy nagyobb rálátás nyílik a vízesésre.

Homokvihar

Szürkeség és szivárvány

Tényleg ilyen színű volt

A Dettifoss-tól feljebb egy másik, kisebb vízesés látható, a Selfoss. Nagyon érdekes, hogy ugyan azt a víztömeget engedi át szélesebb felületen, de mivel kisebb a magassága, nem tűnik olyan monumentálisnak.

Ez már a Selfoss

Mielőtt hazaindultunk volna, újra megálltunk a Myvatn-tó közelében. Az útikönyvünk ugyanis azt írja, hogy itt van az a hely, ahol 1965-67-ben az amerikai asztronauták a Holdra szálláshoz gyakorlatoztak, köszönhetően annak, hogy a kopár táj földrajzilag nagyban hasonít a holdbélihez. Állítólag Neil Armstrong még horgászott is a Myvatn-tóban ittlétük alatt.
Lehetne izlandi turisztikai szlogen is, „Miért mennél a Holdra, mikor jöhetsz Izlandra is?
Mi csak felmentünk egy kisebb hegyre, és kész. Színesítette a kitérőt, hogy megvolt az első autóval vízen átkelésünk, a víz a kerék kétharmadáig ért.

Ahol az asztronauták is jártak

A kietlen tájon virágok nyílnak

Ezután elindultunk hazafelé, a Ring Road-on, ahogy jöttünk. Két stopos lányt felvettünk Akureyrinél (aznap ez a második, mert Dettifoss-nál két másik lányt is kivittünk a főútig), ők majdnem végig jöttek velünk hazáig.

Útközben megálltunk Glaumbaer-nél. Ez egy néprajzi múzeum, templommal és kis házakkal. A házak külső fala tőzegből készült, és a tetejük és fűvel borított. Ez az építési mód a fahiánynak köszönhető, csak a belső falakhoz használtak fát. Az első ismert glaumbaer-iről a 11. századból vannak feljegyzések. Már a grönlandiakról és Vörös Erikről szóló sagákban is említésre került. A ma is fennmaradt házak az 1880-as években épültek. (A saga prózai formában szájhagyományosan őrzött elbeszélés, amelyet helyenként verses betétek szakítanak meg. Nyelve szinte kivétel nélkül az óészaki nyelv volt. A saga műfaja az izlandi irodalomban volt elterjedt a 9-14. században, így a legtöbbet Izlandon írták. A műfaj nem terjedt el más skandináv területeken. Maga a „saga” szó skandináv szó, a jelentése "történet" (az izlandi nyelvben "történelem" is). A sagák írói, lejegyzői szinte kivétel nélkül névtelenek.


Pici, apró házak

A házakban ma múzeum működik

Hazaértünk. Éjfél van, már nincs teljes világos, de még sötét sincs. A világítást fel/bekapcsolni már van értelme.


1 megjegyzés:

  1. A homokvihar miatt csak akkor aggódik az ember, ha a saját kocsijával megy és fél a fényezés miatt.

    Ahogyan történt az a Geysir egyik kocsijával is májusban:
    https://www.facebook.com/photo.php?fbid=317983721610990&set=a.317957241613638.74228.219921544750542&type=1&theater

    VálaszTörlés