Madárcsicsergésre ébredtünk. Reggeli a közeli boltból, aztán
indulás az előző nap már látott Víti-tóhoz. Az idő napos volt, csak kevés
felhővel az égen, a fújdogáló szél pedig előrevetítette, hogy hamarosan azok is
eltűnnek.
A Krafla vidék rendkívül sokszínű. A barna és zöld látványt
megszakítja a kénes gőzölgő fortyogók narancsa, és a lávaömlések feketéje. Egyes helyeken fenyőerdőcskék is vannak. A fák
nem érik el a 2 métert, kevésbé sűrűek, mint otthon, karácsonyfának nem vágnák
ki. Fel is vetődik a kérdés, hogy az izlandiak mind műfenyőt díszítenek
karácsonykor, vagy importálják a fát?
 |
| Színes változatosság |
A Krafla fő látványosságai a kaldera, Leirhnjúkur, a Viti-tó
és a Kröflustöd Erőmű.
A Kröflustöd Erőmű első feltáró fúrásait 1974-ben végezték, és
1977-ben kezdte meg működését. Az 1990-es évek közepén készült el a második gőzturbina,
így már 60megawatt teljesítményen működik. Összesen 33 kútból jön a gőz, közülük
17 nagynyomású termelő kút. Elképesztő látvány, ahogy a hegyről futnak le a
csővezetékek egy nagy gépházba, körös-körül kis kupolák jelzik a gőzkutakat. A legnagyobb
a házi pokolnak hívott (Sjálfskapar Viti) kráter folyamatos erős sípoló hangot
ad, mintha egy a hatalmas teafőző lenne.
 |
| Az erőmű. Az utat felülről kerüli a csővezeték |
A Viti kráter,
illetőleg VÍti-tó, az egyik legismertebb vulkáni tó Izlandon, a másik az
Askja-n van. A Víti poklot jelent, mivel korábban azt hitték, hogy a vulkánok
alatt van a pokol. A Víti kráter tetején lévő zöldes-kékes színű tó a Víti-tó. A
vize meleg, de nem bölcs dolog lemászni. A kráter átmérője 300 m, és az
oldalába egy szulfátos mező van, hasonló, mint a Hverir. Gőzölög és kénes szaga
van. Érdemes volt napsütésben visszajönni, mert gyönyörű kék színű a víz. Nehéz
megállni, hogy ne készüljön ötven ugyanolyan fénykép. A szélére leülve szívtunk
magukba a látványt, nemcsak a tóét, hanem a változatos tájét is, a közelben
lévő fekete mezőt, ami maga a Krafla és a szomszédságában lévő Leirhnjúkur-t,
ami ugyancsak egy szulfátos mező.
 |
| A tó kékje |
 |
| Kénes fortyogó az oldalban |
 |
| A kráter környéke |
 |
| A tó, aminek vize meleg |
Képek a Leirhnjúkur-ról.
 |
| Szépséges |
 |
| A hajam magától áll így |
 |
| Középen a megszilárdult fekete láva |
A kaldera vulkáni eredetű felszíni képződmény, a kráterhez
hasonló horpadály, amit a vulkán kirobbanása és önmagába roskadása hoz létre.
A kaldera még most is füstölög.
 |
| Látszik a láva folyása |
 |
| Végtelenül szép |
A Kraflához vezető úton láttuk az eddigi legfurább dolgot. A fénykép magáért beszél.
 |
| Mókás |
Utunk a Dettifoss vízeséshez vitt tovább. Ahogy közeledtünk,
úgy lett egyre sötétebb a látómező egy homokvihar miatt. A Dettifoss a
Vatnajökull Nemzeti Park területén fekszik, és a Vatnajökull gleccser táplálja
vízzel a Jökulsá folyó által. A kanyon, melyen fut, Izland
leglátványosabbja. A felső részen, a
vízeséstől lefelé (folyási irányban) majdnem 120 m.
A vízesés 100 m széles és 45 m magas, ezen méreteit és a 193m3/másodperces
vízhozamát tekintve is Európa legnagyobbja. Az eddigiekhez képest a víz szürke,
köszönhetően az által szállított hordaléknak. A szivárvány és a vízpárától zöldellő
növényzet is sem hiányzik. A keleti oldalon le lehet menni a vízesés tetejéhez.
Mivel mi a nyugati oldalon voltunk, ezt az élményt kihagytuk, de amilyen nagy
szél volt, nem is biztos, hogy közel mertem volna menni a széléhez. A nyugati
part előnye viszont, hogy nagyobb rálátás nyílik a vízesésre.
 |
| Homokvihar |
 |
| Szürkeség és szivárvány |
 |
| Tényleg ilyen színű volt |
A Dettifoss-tól feljebb egy másik, kisebb vízesés látható, a
Selfoss. Nagyon érdekes, hogy ugyan azt a víztömeget engedi át szélesebb
felületen, de mivel kisebb a magassága, nem tűnik olyan monumentálisnak.
 |
| Ez már a Selfoss |
Mielőtt hazaindultunk volna, újra megálltunk a Myvatn-tó
közelében. Az útikönyvünk ugyanis azt írja, hogy itt van az a hely, ahol
1965-67-ben az amerikai asztronauták a Holdra szálláshoz gyakorlatoztak,
köszönhetően annak, hogy a kopár táj földrajzilag nagyban hasonít a
holdbélihez. Állítólag Neil Armstrong még horgászott is a Myvatn-tóban ittlétük
alatt.
Lehetne izlandi turisztikai szlogen is, „Miért mennél a
Holdra, mikor jöhetsz Izlandra is?
Mi csak felmentünk egy kisebb hegyre, és kész. Színesítette
a kitérőt, hogy megvolt az első autóval vízen átkelésünk, a víz a kerék
kétharmadáig ért.
 |
| Ahol az asztronauták is jártak |
 |
| A kietlen tájon virágok nyílnak |
Ezután elindultunk hazafelé, a Ring Road-on, ahogy jöttünk.
Két stopos lányt felvettünk Akureyrinél (aznap ez a második, mert Dettifoss-nál
két másik lányt is kivittünk a főútig), ők majdnem végig jöttek velünk hazáig.
Útközben megálltunk Glaumbaer-nél. Ez egy néprajzi múzeum, templommal és kis házakkal. A házak külső fala tőzegből készült, és a tetejük és fűvel borított. Ez az építési mód a fahiánynak köszönhető, csak a belső falakhoz használtak fát. Az első ismert glaumbaer-iről a 11. századból vannak feljegyzések. Már a grönlandiakról és Vörös Erikről szóló sagákban is említésre került. A ma is fennmaradt házak az 1880-as években épültek.
(A saga prózai formában szájhagyományosan őrzött elbeszélés, amelyet helyenként verses betétek szakítanak meg. Nyelve szinte kivétel nélkül az óészaki nyelv volt. A saga műfaja az izlandi irodalomban volt elterjedt a 9-14. században, így a legtöbbet Izlandon írták. A műfaj nem terjedt el más skandináv területeken. Maga a „saga” szó skandináv szó, a jelentése "történet" (az izlandi nyelvben "történelem" is). A sagák írói, lejegyzői szinte kivétel nélkül névtelenek.
 |
| Pici, apró házak |
 |
| A házakban ma múzeum működik |
Hazaértünk. Éjfél van, már nincs teljes világos, de még sötét sincs. A
világítást fel/bekapcsolni már van értelme.
A homokvihar miatt csak akkor aggódik az ember, ha a saját kocsijával megy és fél a fényezés miatt.
VálaszTörlésAhogyan történt az a Geysir egyik kocsijával is májusban:
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=317983721610990&set=a.317957241613638.74228.219921544750542&type=1&theater