Az út gyönyörű hegyek-völgyek, folyók és fjordok mellett vezetett. Mindeközben
ragyogó napos időnek, még strandolni is lehetett volna.
| Útközben |
Az első este Akureyriben kempingeztünk. Ez Izland második legnagyobb városa, kb 17.500 lakossal. Fontos kereskedelmi, oktatási, kulturális, halászati központ. Klassz sípályái és golfpályái vannak. Itt található a világ legészakabbon fekvő botanikus kertje. Gyakori megállója tengerjáró turistahajóknak.
| Akureyri panoráma |
| Eri és a tengerjáró |
Reggel felkerekedve keleti irányba indultunk. Azt terveztük, hogy elmegyünk a Myvatn-tóig, közben útba ejtve a Godafoss vízesést.
A Godafoss az istenek vízesése, ugyanis egykor, 1000-ben ide hajította az ősi istenségek szobrait Porgeir Ljósvetningagodi, akinek arról kellett döntenie, hogy felvegye-e Izland a kereszténységet. 2000-ben egy templomot építette a közelébe, emléket állítva az izlandi kereszténység 1000 éves évfordulójának.
A vízesés 12 m magas, és 30 m széles, mindkét partján könnyen megközelíthető.
| Godafoss |
| Hömpölyög |
Kora délután elértünk a nap fő úticélját, a Myvatn-tavat. A szó jelentése szúnyog tó, és a szokásosnál tényleg több kis vérszívó repdes. Ez Izland legnagyobb tava, 36,5 km2, számos apró szigettel. Gazdag élővilága van, a legtöbb fajta madár itt látható, különösen kacsák. Európában itt van a legtöbb fajta kacsa. A tó vulkanikus, geotermikus területen fekszik, változatos geológiai képződményekkel.
| Myvatn-tó színes környezetben |
Egyik leglátogatottabb terület a Dimmuborgir. Az erős vulkáni
tevékenység eredményeképpen jött létre ez a lávamező a groteszk módon csavarodó
lávaoszlopokkal, melyek között akár 65 m magas itt van. A nevét is onnan kapta
(sötét erődök), hogy úgy néz ki, mint egy régi-régi romos vár. A geológusok úgy
vélik, hogy valami akadályozta a láva áramlását, és ez egy tó kialakulását
okozta. Mivel a láva egy része megszilárdult, az elzáródás elengedett, és a még
olvadt láva pedig tovább tudott folyni. Vagy valami ilyesmi. Mindenesetre egyedülállóan
néz ki. Láva mezőhöz képest gazdag a növényzet.
| Kapunak hívtuk |
| Kőhalomnak tűnő láva |
A legenda szerint trollok (yule lads) is élnek itt. Gryla és
Leppalui trolloknak van 13 fia, ők mind gonosz trollok, és egy nagy barlangban
élnek Ludentarborgir-ban. A fiúknak mind vicces nevük van és gyakran a kedvenc
ételükre vagy érdeklődésükre utal. Így van köztük Kanál Nyalogató, Kolbász
Lopó, és az egyikük az Ajtó Csapkodó, aki szereti úgy felébreszteni az embereket
, hogy hangosan becsapja az ajtót. Nyáron a trollok ritkán láthatók, mert
ilyenkor alszanak, de télen előjönnek. Leginkább decemberben lehet velük
találkozni, amikor karácsonyi előkészületekkel foglalkoznak. Hallarflot felé
menve hangosan kell kiabálni, hogy Jolasveinn!
A trollokkal nem találkoztunk (ezek szerint tényleg alszanak), viszont kacskaringóztunk
az ösvényeken a következő látnivalóért.
Dimmuborgirban több sétautat is kialakítottak, melyek közül az egyik átvezet
a Hverfellhez (Hverfjall). Ez egy stadion alakú kráter, ami kb 2500 éves
kitörések révén alakult ki. Kb 140 m mély, és 1.300 m az átmérője. Az egyik
legnagyobb kráter a világon.
| A vulkán távolról |
| A kráter széléről |
| Lefele könnyebb |
| Körben a vulkán tetején |
Két úton lehet felmenni: egyik a vulkán melletti parkolóból indul és
kevésbé meredek, a másik Dimmuborgir felőli oldalon van és elég meredek. Mi ezt választottuk. A feljutást segítendő az
„út” két oldalán kötél volt kifeszítve, és a felső felét cikkcakkosra
alakították ki. Párszor meg kellett állnom levegőt venni. A csúcson egy kis szél enyhíti a hőséget,
ugyanis 18 fok van. Elég egy pólóban lenni, és naptej sem ártana.
A kilátás a környező hegyekre, a kicsit távolabb lévő északi kék
lagúnára és a tóra káprázatos. Alattuk pedig a hatalmas kráter, amin körbe
lehet sétálni.
A csúcscsoki elfogyasztási után ugyan azon az úton megyünk le a
kráterről, mint amin fel, és visszasétálunk a Dimmuborgir-on keresztül.
Késő délután van, épp ideje egy jó kis strandolásnak, és a fentről
megszemlélt, az északi Kék Lagunának nevezett Jardbadsholar-ba megyünk.
Hasonlóan kék-fehér meleg víz, kb 35-40 fokos. A lagúna nem természetes, hanem
épített medence, homokkal és apró kaviccsal az alján. A víz sok szempontból
egyedi tulajdonságú. Nagy mennyiségű ásványi anyagot tartalmaz, lúgos kémhatású
(csúszik a víz, hehe),
és kiválóan alkalmas a fürdésre. Tekintettel a természetes vegyi összetételre,
baktériumok és növényzet nem él meg a vízben. 2 órát pancsoltunk a vízben, igazán
nagyon jó volt. Persze napszemüvegben, mert aaannyira sütött a nap.
| Áztatás |
A fürdőzés után megcsodáltuk a nemtudom-milyennevű kis tavat, amire kis
erőművet is telepítettek, és aminek olyan türkizkék a vize, amilyet csak
festeni lehet.
| Naaagyon kék |
Meg is éheztünk, egy pihenőnél elővettük a kemping gázfőzőt, és egy
zacskós tésztát főztünk. Romantika magas fokon.
| Gerilla-grill |
A nap még nem ért véget, a Hverir-hez. Ez a Námafjall és Hverarönd. A rózsaszínes-narancsszínű
Námafjall hegygerincet gőzölgő kürtők borítják. Ennek lábánál van Hverarönd,
melyből gőz tör elő és bugyog az iszap. Kellemetlen kénes szaga van a
hidrogén-szulfidtól, de elképesztő látvány.
| Fortyogó iszap |
| Füstöl, gőzöl |
Bár már ment lefele a nap, még távolról sem volt sötét, így elindultuk
a közeli Krafla vidékre a Viti-tavat megnézni. L egy kék, nagyon kék tavat
várt, így a szürkés látvány nem ejtett bennünket ámulatba. De ez csak a nap
miatt volt, vagyis annak hiánya miatt. Mégiscsak este 10 óra volt… Nem is
töltöttünk ott sok időt, úgy döntöttünk, másnap visszamegyünk.
Úgyhogy irány a kemping, hogy reggelre újra szépre aludjuk magunkat.
| Egyik lábam itt, másik ott |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése