2012. július 15., vasárnap

Északi országrész, 1. nap

Rövidnek tűnő, de annál aktívabb két napot töltöttünk az északi országrészen. Még előző nap délután elindultuk, hogy a Reykjavik-Akureyri közti 380 km-es utat az 1-es úton (a Ring Road) hamar magunk mögött tudjuk. Így amikor reggel felkeltünk, már ott voltunk.
Az út gyönyörű hegyek-völgyek, folyók és fjordok mellett vezetett. Mindeközben ragyogó napos időnek, még strandolni is lehetett volna.

Útközben

Az első este Akureyriben kempingeztünk. Ez Izland második legnagyobb városa, kb 17.500 lakossal. Fontos kereskedelmi, oktatási, kulturális, halászati központ. Klassz sípályái és golfpályái vannak. Itt található a világ legészakabbon fekvő botanikus kertje. Gyakori megállója tengerjáró turistahajóknak.

Akureyri panoráma

Eri és a tengerjáró

Reggel felkerekedve keleti irányba indultunk. Azt terveztük, hogy elmegyünk a Myvatn-tóig, közben útba ejtve a Godafoss vízesést.
A Godafoss az istenek vízesése, ugyanis egykor, 1000-ben ide hajította az ősi istenségek szobrait Porgeir Ljósvetningagodi, akinek arról kellett döntenie, hogy felvegye-e Izland a kereszténységet. 2000-ben egy templomot építette a közelébe, emléket állítva az izlandi kereszténység 1000 éves évfordulójának.
A vízesés 12 m magas, és 30 m széles, mindkét partján könnyen megközelíthető.

Godafoss

Hömpölyög

Kora délután elértünk a nap fő úticélját, a Myvatn-tavat. A szó jelentése szúnyog tó, és a szokásosnál tényleg több kis vérszívó repdes. Ez Izland legnagyobb tava, 36,5 km2, számos apró szigettel. Gazdag élővilága van, a legtöbb fajta madár itt látható, különösen kacsák. Európában itt van a legtöbb fajta kacsa. A tó vulkanikus, geotermikus területen fekszik, változatos geológiai képződményekkel.

Myvatn-tó színes környezetben

Egyik leglátogatottabb terület a Dimmuborgir. Az erős vulkáni tevékenység eredményeképpen jött létre ez a lávamező a groteszk módon csavarodó lávaoszlopokkal, melyek között akár 65 m magas itt van. A nevét is onnan kapta (sötét erődök), hogy úgy néz ki, mint egy régi-régi romos vár. A geológusok úgy vélik, hogy valami akadályozta a láva áramlását, és ez egy tó kialakulását okozta. Mivel a láva egy része megszilárdult, az elzáródás elengedett, és a még olvadt láva pedig tovább tudott folyni. Vagy valami ilyesmi. Mindenesetre egyedülállóan néz ki. Láva mezőhöz képest gazdag a növényzet.

Kapunak hívtuk

Kőhalomnak tűnő láva

A legenda szerint trollok (yule lads) is élnek itt. Gryla és Leppalui trolloknak van 13 fia, ők mind gonosz trollok, és egy nagy barlangban élnek Ludentarborgir-ban. A fiúknak mind vicces nevük van és gyakran a kedvenc ételükre vagy érdeklődésükre utal. Így van köztük Kanál Nyalogató, Kolbász Lopó, és az egyikük az Ajtó Csapkodó, aki szereti úgy felébreszteni az embereket , hogy hangosan becsapja az ajtót. Nyáron a trollok ritkán láthatók, mert ilyenkor alszanak, de télen előjönnek. Leginkább decemberben lehet velük találkozni, amikor karácsonyi előkészületekkel foglalkoznak. Hallarflot felé menve hangosan kell kiabálni, hogy Jolasveinn!
A trollokkal nem találkoztunk (ezek szerint tényleg alszanak), viszont kacskaringóztunk az ösvényeken a következő látnivalóért.


Dimmuborgirban több sétautat is kialakítottak, melyek közül az egyik átvezet a Hverfellhez (Hverfjall). Ez egy stadion alakú kráter, ami kb 2500 éves kitörések révén alakult ki. Kb 140 m mély, és 1.300 m az átmérője. Az egyik legnagyobb kráter a világon.

A vulkán távolról

A kráter széléről

Lefele könnyebb

Körben a vulkán tetején

Két úton lehet felmenni: egyik a vulkán melletti parkolóból indul és kevésbé meredek, a másik Dimmuborgir felőli oldalon van és elég meredek.  Mi ezt választottuk. A feljutást segítendő az „út” két oldalán kötél volt kifeszítve, és a felső felét cikkcakkosra alakították ki. Párszor meg kellett állnom levegőt venni.  A csúcson egy kis szél enyhíti a hőséget, ugyanis 18 fok van. Elég egy pólóban lenni, és naptej sem ártana.
A kilátás a környező hegyekre, a kicsit távolabb lévő északi kék lagúnára és a tóra káprázatos. Alattuk pedig a hatalmas kráter, amin körbe lehet sétálni.

A csúcscsoki elfogyasztási után ugyan azon az úton megyünk le a kráterről, mint amin fel, és visszasétálunk a Dimmuborgir-on keresztül.


Késő délután van, épp ideje egy jó kis strandolásnak, és a fentről megszemlélt, az északi Kék Lagunának nevezett Jardbadsholar-ba megyünk. Hasonlóan kék-fehér meleg víz, kb 35-40 fokos. A lagúna nem természetes, hanem épített medence, homokkal és apró kaviccsal az alján. A víz sok szempontból egyedi tulajdonságú. Nagy mennyiségű ásványi anyagot tartalmaz, lúgos kémhatású (csúszik a víz, hehe), és kiválóan alkalmas a fürdésre. Tekintettel a természetes vegyi összetételre, baktériumok és növényzet nem él meg a vízben. 2 órát pancsoltunk a vízben, igazán nagyon jó volt. Persze napszemüvegben, mert aaannyira sütött a nap.

Áztatás

A fürdőzés után megcsodáltuk a nemtudom-milyennevű kis tavat, amire kis erőművet is telepítettek, és aminek olyan türkizkék a vize, amilyet csak festeni lehet.

Naaagyon kék

Meg is éheztünk, egy pihenőnél elővettük a kemping gázfőzőt, és egy zacskós tésztát főztünk. Romantika magas fokon.

Gerilla-grill


A nap még nem ért véget, a Hverir-hez. Ez a Námafjall és Hverarönd. A rózsaszínes-narancsszínű Námafjall hegygerincet gőzölgő kürtők borítják. Ennek lábánál van Hverarönd, melyből gőz tör elő és bugyog az iszap. Kellemetlen kénes szaga van a hidrogén-szulfidtól, de elképesztő látvány.

Fortyogó iszap

Füstöl, gőzöl

Bár már ment lefele a nap, még távolról sem volt sötét, így elindultuk a közeli Krafla vidékre a Viti-tavat megnézni. L egy kék, nagyon kék tavat várt, így a szürkés látvány nem ejtett bennünket ámulatba. De ez csak a nap miatt volt, vagyis annak hiánya miatt. Mégiscsak este 10 óra volt… Nem is töltöttünk ott sok időt, úgy döntöttünk, másnap visszamegyünk.

Úgyhogy irány a kemping, hogy reggelre újra szépre aludjuk magunkat. 

Egyik lábam itt, másik ott
Bizony, a 19-et is elérte :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése